Mivel sérülés illetve eltiltás miatt több védőnk sem léphetett pályára, 90 százalékig biztos voltam benne, hogy ezúttal lehetőséget kapok. Nagy örömömre, így is lett - mondta fiatal játékosunk.
Máshogyan készültél erre a meccsre, mint egy liga bajnokira?
- Nem tartozom az izgulós játékosok közé, de azért szombaton este már volt bennem némi drukk. Éppen ezért igyekeztem még a megszokottnál is jobban rápihenni a mérkőzésre, és arra koncentrálni, hogy amennyiben bizalmat kapok, azt jó játékkal háláljam meg.
Hogy érzed, sikerült?
- Ennek eldöntése inkább az edzők feladata. Úgy vélem, a rám bízott feladatot többé-kevésbé sikerült jól megoldanom. Igyekeztem a csapat hasznára lenni, és nem tagadom, a végére kicsit el is fáradtam, a bokám ugyanis nem volt tökéletes állapotban, kisebb húzódással léptem pályára. Az viszont nagyon bánt, hogy 2-2-es állásnál nem sikerült a hazaiak kapujába találnom.
A szurkolókat talpra ugrasztottad...
- Igen, én is már-már gólt láttam. Ha még egyszer abban a szituációban lennék, még egyszer oda fejelnék. Ahogy jött felém a kapufáról visszapattanó labda, átgondoltam, hogy hova kellene helyezni, és oda is fejeltem. Alig akartam elhinni, hogy Végh Zoli végül szögletre mentett! Nagyon bosszús voltam az eset után, hiszen ha értékesítem a helyzetet, most alighanem öt pontunk lenne.
Mit gondolsz, ott leszel a következő meccsen is a kezdőben?
- Nem tudom. Ha sikerült volna a gólszerzés rögtön az első felnőtt bajnokimon, bizonyára jobbak lennének az esélyeim, de bízom benne, hogy ettől függetlenül is megkapom a lehetőséget a jövőben.