100%: Beszélgetésünk idején még nem lehet tudni, hogy bekerülsz-e az első csapat keretébe. Szerinted?

Sz. Zs.: Őszintén megmondom, nem tudom. Elsősorban attól függ, hogy érkezik-e új játékos a posztomra. Amennyiben nem, szerintem felkerülhetek, egy védőjátékos leigazolása azonban alaposan lecsökkentené az esélyeimet.

100%: Saját megítélésed szerint készen állsz az élvonalra?

Sz. Zs.: Arra igen, hogy lehetőséget kapjak. Nem mondom, hogy már debütálásomkor a mezőny legjobbja lennék, ez aligha lenne így. Biztosan szükségem lenne néhány mérkőzésre, míg megszokom az első osztály ritmusát, hiszen az jóval gyorsabb, és erőszakosabb játékot követel meg mint a Liga bajnokság. Valószínűleg még nagyobb a különbség, mint az ifi és a junior között, és ott is szükségem volt pár meccsre, míg belejöttem.

100%: Mivel volt a gond?

Sz. Zs.: Más a ritmus, más a milliő... no és a fejemmel sem volt minden rendben. Sőt, elsősorban a fejemmel volt a gond.

100%:Valószínűleg nem a fejjátékodra célzol... Mi volt a gond?

Sz. Zs.: Nem szívesen beszélek erről. Egyrészt mert nem egyetlen dologról van szó, hanem összetett problémáról, másrészt ezek olyan dolgok, amikről inkább hallgat az ember. Röviden és tömören, volt egy elég rossz időszaka az életemnek.

100%: Már vége?

Sz. Zs.: Már vége. Illetve őszintén bízom benne, hogy vége! A magánéletem hullámzása - pontosabban inkább hullámvölgyei - sajnos hatással voltak a játékomra is. Hiába akartam kizárni a problémáimat, a sportoló, a futballista is ember. Mint mindenki én is azon töprengtem, hogy hogyan lehetne megoldani a gondjaimat. Ezen járt az eszem edzés előtt, edzés után, s bár el akartam kerülni, mindez sajnos hatással volt a játékomra, a viselkedésemre is.

100%: Milyen voltál?

Sz. Zs.: Forró fejű, gyorsan felkaptam a vizet, apróságok miatt is dühös lettem, és ezzel nem egyszer a csapatomnak is ártottam, hiszen bár nem gyakran, előfordult, hogy egy-egy meggondolatlan és utólag megbánt cselekedetem miatt emberhátrányba kerültünk. Szerencsére Ifj. Albert Flórián és Zoran Kuntic személyében olyan edzőkhöz kerültem, akik képesek voltak visszafogni. Szerencsére - mondom ma. Akkoriban persze sokat bosszankodtam, nem értettem,vagy nem akartam érteni, hogy miért kapok külön büntetést?

100%: Most már érted?

Sz. Zs.: Ige, és ma már örülök, hogy akkor így történt. Sokat tanultam azokból az esetekből. Megfontoltabb, higgadtabb lettem.

100%: Pályán, pályán kívül?!

Sz. Zs.: Nem vagyok egy keménykedő, a kényes szituációkat kereső típus. Nem szoktam például verekedni. Mondom ezt azért, mert tudom, hogy ránézésre sokakban ilyen vélemény alakul ki rólam, ez azonban távol áll a valóságtól. Nem vagyok kemény... Csak próbálok annak látszani.

100%: Próbálsz? Miért akarsz annak tűnni?

Sz. Zs.: Úgy értem a pályán, hiszen védő vagyok. Ha elhagyom a pályát teljesen más vagyok. Akik ismernek, tudják, hogy szinte vajra lehet kenni.

100%: A téged jól ismerők azt is mondják, hogy hasonlítasz a Ferencváros egyik egykori játékosára. Az egyik legnépszerűbbre...

Sz. Zs.: Simon Tiborra?! Igen, ezt már nekem is mondták. Hogy van-e valóságtartalma? Nem tudom, de nagyon remélem, hogy van. Simit a küzdeni tudása miatt szerették, talán ez az amiben hasonlítok rá, ha kell én is csúszok-mászok a pályán a győzelemért.

100%: Ezt talán már tavasszal megmutathattad volna az élvonalban, hiszen az első csapat keretében voltál, amikor megsérültél. Ha akkor bemutatkozol, most talán nem nem kellene izgulnod, hogy végül a keretbe bekerülsz-e.

Sz. Zs.: Talán ige, talán nem... talán így kellett lennie. Ha éves korom óta azért dolgoztam, hogy eljussak az élvonalig. Remélem, már nem kell rá sokat várnom. Hat éves voltam ugyanis, amikor egy nap azzal állítottam be otthon, hogy "anyu, apu, a Fradiban játszom". "Jól van kisfiam, menj, csináld meg a leckédet"- mondták. A tudtuk nélkül vettem részt a Fradi toborzóján, persze, hogy nem hitték el, amikor bejelntettem, hogy leigazolt a Ferencváros.

100%: Már elhiszik?

Sz. Zs.: Már el.