Nyert a Fradi - először ebben a szezonban. Ez szükségképpen azt is jelenti, hogy kikapott a Győr - ez azonban már nem példa nélküli ebben az idényben.

Pedig ha a pályára lépő játékosok nevét nézzük, akkor a vendégcsapat tűnt sokkal acélosabbnak, sokkal tapasztaltabbnak. Csakhogy ebből a vasárnap délelőtt elkezdett összecsapáson vajmi kevés látszódott.

Nem először merül fel a gyanú tehát, hogy a szakemberek által is többre hivatott kisalföldi gárda túlságosan is a nevek bűvületében él.

Bilincset tett a lábakra a rossz hadrend

Szasa Sztevanovics a magyar élfutball szintjén átlag feletti képességű kapusnak mondható, de ezúttal két alkalommal is olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozták a társai, amelyet már nem tudott korrigálni. Meglepő volt, hogy a világéletében balhátvédet játszó Mátyus János a jobb oldalon kezdte a mérkőzést, de mivel a Ferencváros egy előretolt csatárral indult harcba, ezért a korábbi Fradi-játékos Tőzsér Dánielre figyelt. Csakhogy… Tőzsér Dániel középpályásként sokszor viszszazárt, így Mátyus János ember nélkül maradt, és később vissza is került a bal oldalra. Nem tudni, mi volt ezzel a húzással Reszeli Soós István célja, de úgy tűnt, rossz taktikai megoldást választott, mert roppant zavartan mozogtak a győri védők, ráadásul Regedei Csaba Mátyus János helyén, balhátvédként légüres térben mozgott.

Ehhez a végeredmény ismeretében még azt is hozzátehetjük, hogy Mátyus János a jelenkori ETO-ban közepes teljesítményt nyújt, és bár sokat nem hibázott, de az ő rutinjával, tapasztalatával egy magyar bajnokin sokkal többet hozzá tudna tenni a csapat játékához - engedni kellene, hogy többször előretörhessen a vonal mellett, láthatóan túlságosan statikus futballt rendel tőle az edzője… Mint ahogyan Jäkl Antal feladata is egyszerű. A Fradi ellen ő semlegesítette Rósa Dénest, az FTC kinevezett” csatárát mindenhova követte, még akkor is, amikor amúgy ellenfele a találkozó vége felé a középpályások mögé lépett vissza labdát gyűjteni. Magyar szinten ugyancsak átlagosnak mondható a két szélső középpályás, Darko Peric és Tóth Péter futballja, pluszt ők nem is tettek hozzá a játékhoz, nem tudták hatékonyan segíteni a támadásokat, keveset futottak, tompán mozogtak. Középen védekező szerepkörben játszik Lendvai Miklós, aki több országban megfordult már, rengeteg forró hangulatú tétmecccsel a lábában rutinból oldhatná meg a feladatot, de ez nem mindig sikerül neki.

Az ETO játékosai lassan futballoznak

A birkózó-világbajnokság kapcsán jut eszünkbe a hasonlat: Lendvai Miklós a földharcokban sikeres, a test test elleni küzdelemben nehéz átjutni rajta, de ha futásra kényszerítik, akkor kiderül, sokat veszített egykori lendületéből, a sprintekben gyakran alulmarad. Ez hatással volt ezen a vasárnapon is a Győr futballjára, mert a Lendvai Miklósnál sokkal rutintalanabb, de gyorsabb ferencvárosi fiatalok gyakran befutottak mögé - így született az első gól is. A nehézségeket nyilván a 23-szoros válogatott érzi a legjobban, és könnyen lehet, hogy ez frusztrálja annyira, hogy mérkőzés közben(!) szóváltásba keveredjen a ferencvárosi nézőkkel.

Újabb nagy név: Vincze Ottó technikai tudása kiemelkedő, akár még nemzetközi klasszisokkal is felvehetné a versenyt - ugyanakkor mégis úgy tetszik, a volt Fradi-játékos megelégszik egy-egy villanással, el-eltűnik, és ezúttal sem tudta kellően mozgatni csapatát, nem tudta hatékonyan megszervezni a győriek támadásait. Pedig - ismételjük sokadszor - a nevek alapján két ragyogó csatár várja a passzait. Kenesei Krisztián sok keresztmozgással próbált levegőhöz jutni a ferencvárosi védők gyűrűjében, míg Priskin Tamás nem igazolta ezen a vasárnapon, hogy ő lenne a magyar válogatott nagy ígérete…

És ha a védelem tengelyébe ezúttal visszatérő Stark Pétert is ide soroljuk, a kívülálló joggal gondolhatja, ezekkel a játékosokkal sokkal eredményesebben, stílusosabban futballozó együttest lehetne összehozni, ehelyett mégis lassú, tompa, körülményes futballt produkáló csapat az ETO.

A Fradi jobban védte a területeket
Mindeközben - s talán ezzel kellett volna kezdeni - a nem túl ismert játékosokkal felálló Fradi apró lépést tett előre. Az ismert futballisták közül Szűcs Lajosnak ezúttal nem sok dolga volt, Lipcsei Péter a védelem előtt helyezkedett el, egyfelől azért, hogy segítsen megállítani a győri támadásokat, másfelől azért, hogy összegyűjtse a pálya középső harmadában megszerzett labdákat. Elöl Rósa Dénes a tőle megszokott játékot láthattuk, bár ezúttal Jäkl Antal őrizetében alig-alig jutott levegőhöz, ha mégis, megpróbálta a második hullámban érkezők játékát segíteni. A fiatalok közül Szálkai Zsolt múlt heti debütálása után újra elfogadható teljesítményt nyújtott, Sorin Botis és Balog Zoltán mellett az ő feladata volt Kenesei Krisztián vagy Priskin Tamás őrzése, de a ferencvárosi védelem nem szoros emberfogással, hanem a területek őrzésével igyekezett megállítani a vendégek csatárait. Lipcsei Péter mellett jobbról Csepregi Richárd, balról Tőzsér Dániel feladata volt a támadások segítése, középen pedig Takács Ákos lendületből próbálta átvinni a labdát a győri középpályán.

A találkozó elején csereként beálló Nógrádi Árpád igazolta azt a tételt, amely szerint a fiatal futballisták teljesítménye ingadozó, és a Ferencváros szerencséjére a középpályás ezúttal a jobbik arcát mutatta. Igyekezett megbecsülni a labdát, sok futással üresbe kerülni, szétzilálni a győri védelmet, és egy labdaszerzést követően így kerülhetett szembe a kapuval, és lőhetett gólt…

Összefoglalva: könnyen elképzelhető, hogy a "nagy nevek" teljesítményükkel egyre többször hagyják cserben Reszeli Soós István szakmai igazgatót, és bár a Ferencváros ezúttal sem volt kimondottan meggyőző, a fiatalok lelkesen és agresszíven, sokat futva próbáltak segíteni csapatukon, és ez vasárnap délben elég volt a győzelemhez.